-- Lelőhely: Beregszász (ma Ukrajna) 1890 áprilisában kőfejtő munkások fedő földréteg eltávolítás közben a város közelében lévő kishegyen, gazdag lovassirt dúltak fel. Lehoczki Tivadar (a kárpátaljai régészeti kutatások megalapítója) a munkások elmondásaira alapozva magányos sírra gondolt, mivel több sir nem került elő, és a környékről a földet már elhordták. A széthordott leleteknek csak egy részét sikerült visszaszerezni, amelyek így is előkelő harcosra utaltak. A sir mellékletei: szablya, melynek a tokját 5x8 cm –es aranylemez díszítette, aranyozott ezüst SÜVEGCSÚCS, 6db övveret, 10 db aranyozott ezüstpityke, amiből állítólag 100 db volt, 7db nyílhegy, csatok, szíjelosztók, tegez merevítő pálcák, zabla, ezüst veretes kengyelpár. A magányos sir, mégsem volt magányos. 43 évvel később 30 méterre újabb sir került elő, mely szerint egy nagyobb kiterjedésű temető húzódott ezen a részen. A többi sírról nincs tudomásunk, de valószínű, hogy a követ bányászók úgy, mint korábban, az előkerült leleteket magukhoz vették. -- A süvegcsúcs: A mai napig hasonlót nem találtak. Két részből áll, a felső gomb és alul a csonka kúppá formált lemez. Igen rossz állapotban került elő. Mind két rész jó minőségű ezüstből készült melyeket forrasztással rögzítettek egymáshoz. Alul és felül, kalász mintára sodort ezüsthuzal díszíti. A mitázatot indahálók közé zárt húsos háromlevelű mélyen irdalt palmettacsokrok alkotják. A készítés módja, azonos a lemezes tarsolyokéval. Egykori ábrázolások és néprajzi párhuzamok alapján, vagy nemezből, vagy bőrből készülhetett az a csúcsos süveg, melyet ez a beregszászi előkelő harcos valaha viselt. Mérete: átmérő: 68 mm / magasság: 113 mm. --