Édesapámtól sok jó dolog mellett, egy jó adag kézügyességet is sikerült örökölnöm, amit régebben jó pár butaságra pazaroltam, de végül rám talált az a dolog, ami teljessé kerekítette az életemet. Nem én kerestem RÁM TALÁLT.

       Több évvel ezelőtt 1997-ben, egy súlyos balelestből valamennyire felépülve tagja lettem a Békéscsabai Történelmi Íjászkörnek. Ott láttam először, hogyan is nézhetett ki egy honfoglaló vitéz és a felszerelése. Szerelem volt első látásra. Azt éreztem, hogy nekem muszáj egy saját tarsolylemezt domborítanom, igaz hogy még soha nem próbáltam hasonlót sem.
Mesterem nem volt, csak a kihívás és a kiváncsiság hajtott. Kerestem irodalmakat, faggattam történészt, régészt, és elkészült az első darab, ami nem csak másokat, de engem is meglepett mivel egészen jól sikerült. Azóta e körül forog nálunk a világ, még álmaimban is sűrűn előfordul.

       Mivel igen sok időre volt szükség egy-egy darab elkészítéséhez, így nem sokat tudtam készíteni, de örömömet lelem ezekben az általam igen nagyra becsült fantasztikus mintakincsekkel díszített tárgyakban.
Öt év kellett ahhoz, hogy hozzá merjek fogni, ezüst lemezből tarsolyt készíteni, amelynek a háttere aranyozva van, ugyanúgy, mint ahogy az ősök tarsolyai készültek. Ezek bizony nagyon mutatósak.
Sok mindennel foglalkoztam életem során, jöttek mentek a dolgok, de úgy érzem, hogy ez a 'szerelem' végig elkísér.

Tovább