-- Lelőhely: Rakamaz – Túróczi – part (Gyepiföld) (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Rakamaztól északra homokkitermelés során sírokat találtak. 1956 május elején egy helyi óvónő vitte be a korongpárt a nyíregyházi múzeumba. A másnap leletmentésre érkező régészt, már csak a teljesen szétdúlt sir látványa fogadta. Csak pár leletet sikerült utólag begyűjteniük. A későbbi években több igen gazdag mellékletű sir is előkerült, de olyan egyedülálló lelet mint a rakamazi korongpár, nem volt közöttük. -- A hajfonatkorong: Az addigi honfoglalás kori leletanyagban párhuzam nélküli motívummal, magasan képzett szakmai és művészi adottságokkal rendelkező mester munkája került a régészek látószögébe. Az ezüst lemezből kidomborított, kitárt szárnyú turul és karmaiban tartott fiókák háttere mélyebbre kalapált és dúsan aranyozott. Vetekszik a legpompásabb tarsolyaink szépségével. A két korong egyikén jól látható a hosszabb ideig tartó viselés nyoma, valamint az hogy nem egyazon mester munkája a kettő. Ez is bizonyosság arra hogy a lányok egy, az asszonyok kettő varkocsban hordhatták a hajukat, amikor férjhezmentek kapták meg a lánykori korongjuk párját. A motívumra számos magyarázatot olvashatunk, a valóság az mégis az ősi magyar hitvilágban rejlik, a sas tiszteletének hagyománya. Úgy vélték, hogy ül a világfa vagy életfa tetején, és onnan hozza le a kisgyermekek lelkét madárfiókák képében. Más feltételezés szerint a madáralak azonos az Árpádok ősatyjának tartott turulmadárral. Bizonyosnak vélhető az hogy a viselője erősen hitt az égi madár védelmező és csodatévő erejében Anyaga: aranyozott ezüst Mérete: 82 mm.