Olyan egyedi és sajátos női ékszereink ezek, melyek (ritka kivételként a griffes indás avarokat) más nemzetnél nem fordulnak elő. Az előkelő honfoglaló magyarok igen pompakedvelők voltak, gazdag sírjaikban ennek ellenére nem túl sok ékszert viseltek magukon. Ha meg akarták mutatni a gazdagságukat, akkor azt asszonyaikon és a lányaikon láthatták. A nők egyik legszembetűnőbb ékszere a hajfonatkorong, aminek nem csak társadalmi szerepe volt, hanem az ősi magyar hitvilágbeli jelentése is nagyon fontos lehetett számukra. Ha egy nő egy hajkorongot viselt varkocsába fonva, akkor az jelzés is volt a külvilág számára, hogy ő még hajadon, ha viszont mindkettő copfjában korong ékeskedett, akkor az már férjnél volt. Ezt a szokást a szlavóniai magyarok, a század elejéig őrizték. A régészeti tapasztalatok alapján is kimutatható, szinte minden esetben, hogy az egy korongos sírokban fiatal lányok nyugszanak. Másik bizonyság, a hajfonatkorong párok nem egy időben, és sok esetben nem is egy mester kezei által készültek, tehát amikor a lány férjhez ment, a meglévő korongról készült a másolat. Mind ezeken felül, az ősi magyarok hite szerint, az életfa és a növényi mintákat ábrázoló esetleg mitikus álatokkal komponált hajfonatkorong viselője, védelmet nyer és megóvja őt az ártó szellemektől. E sok művészien elkészített tárgy, megérdemli méltó helyét a legszebb honfoglaló veretes tarsolyaink mellet.