-- Lelőhely: Törökkanizsa (Egykor Torontál megye, ma Szerbia) 1899 –ben Tallián Béla birtokán, szőlőtelepítést megelőző földmunkák közben, több kort képviselő leletet találtak. 1900 februárjában egy leletmentő ásatás be bizonyította, hogy X. századi magyar temető sírjai is elpusztultak. A talált szerény leletanyag, köznépi sírokból származik. Ezekből került elő, egy kissé gazdagabb női sírból a hajfonat korongpár. -- A hajfonatkorong: A korongokról csak később derült ki, a honfoglaló emlékeinkhez való tartozásuk. A bronz lemezből készült korongok, enyhén domborítottak, felületük ezüstözve volt. Ehhez hasonló mintával, nem igen találkozhatunk a honfoglalók leletei között. Viszont a motívum párhuzamai nagy számban megtalálhatóak, az őseink keletebbre eső szálláshelyei környékén, ami arra utal, hogy a X. században is élt még a honfoglalóink körében ez az ősi keleti minta. A kompozíció jelentheti a napot, a négy csigavonalban visszatekeredő szár az égtájakat, amelyeket az életfa köt egymáshoz egy végtelen körforgásban. Anyaga: ezüstözött bronz Mérete: 80-85 mm. --