A X. századi honfoglaló magyarság ötvösművészetének egyik legkiemelkedőbb rang és méltóság jelző használati tárgya a lemezes tarsoly volt. Az akkori időkben a természeti népeknél még nem terjedt el a keresztény vallás, így hitük szerint használati tárgyaikkal együtt temetkeztek. A régészek több előkelő férfisírban a veretes öv és a díszes fegyverzet mellett megtalálták a veretes vagy lemezes tarsoly maradványait. Minden harcosnak lehetett tarsolya, de csak a rangosabbak sírjaiból kerültek elő díszesebbek.
       A magyarok előkelő családjai disz és pompakedvelők voltak. Fényes szálláshelyeikkel és azok ékes berendezéseivel, ruházatukkal, arany és ezüst díszítésű használati tárgyaikkal és fegyvereikkel igyekeztek gazdagságukat és méltóságukat megmutatni. Az akkori ötvösművészetet e rangos réteg igényei keltették életre. A lemezeken talált motívumok gazdag hitvilágú, nagy képzeletű, játékos, díszítő kedvű ötvösmesterek árnyalt művészetére utalnak. Akkoriban az iráni, szaszanida, kaukázus vidéki és a bizánci művészetek voltak a legmagasabb szinten. Ezek motívumai itt-ott fellelhetők a tarsolylemezeinken, de csak azok, amelyek a magyarok regéivel és világképükkel összeegyeztethetők voltak. Így alakulhatott ki ez a sajátos, más művészetektől elkülönülő, teljesen egyéni magyar motívum. A Kárpát-medence előtti szálláshelyeken csak elvétve kerültek elő lemezes tarsolyok, a legtöbb már az új hazában készülhetett. A kalandozások idején sok zsákmányolt nemesfém került az országa, amelyekből az előkelők díszes tárgyai, közöttük tarsolylemezei, készültek. A mintázat a legtöbb esetben indák, palmettalevelek (életfa), néha mitikus állatalakokból és ezek jól megszerkesztett művészi kompoziciójából állt.
       Az államalapítás után a kereszténység uralma egy csapásra megszüntette a honfoglaló magyarok művészeti emlékeit. Nem volt összeegyeztethető a pogányság eszmevilága és jelképei a kereszténységgel. Kisebb távoli, kevésbé ellenőrizhető falvakban még készülhetett pár hasonló ötvösmunka, de egy-két emberöltő elteltével teljesen feledésbe merültek a honfoglalás kori motívumok. Ilyen tarsolylemezek sehol más népek sírjaiban nem lelhetők fel, így nyugodtan tekinthetjük a honfoglaló magyarok sajátos hagyatékainak.